Nem az a kérdés, hogy lelassul-e a gazdaság, hanem az, hogy puha vagy kemény földet érés lesz-e Európában. A hazai sajátosságok miatt itthon a komfortosnál meredekebb szögben kell lefele haladni a landoláshoz.
A kormány tavalyi döntése értelmében az e-matricák és e-útdíjak mértékét a megelőző év augusztusi, KSH által közreadott éves bázisú infláció alapján kell meghatározni, 10 forintra kerekítve. Korábban az inflációs előrejelzések alapján kiszámoltuk, mennyivel drágulhat a magyarországi autópályahasználat. A napokban megjelent augusztusi inflációs adatok alapján itt a jövő évi autópályadíj-táblázat.
Az augusztusi 15,6%-os infláció után a következő hónapokban még gyorsabb lehet az áremelkedési ütem Magyarországon az elemzők szerint. Augusztusban a fogyasztói kosár 140 főbb termék- és szolgáltatáscsoportját nézve már 96 esetben kétszámjegyű az éves bázisú áremelkedés, vagyis a fogyasztói kosár több mint kétharmadában vágtató inflációról beszélhetünk. Ugyanakkor a megfigyelt termékek és szolgáltatások 35%-ában már 20%-nál is magasabb az áremelkedési ütem. A pénzromlás üteme a következő hónapokban tovább nőhet, és az infláció elérheti a 20%-ot is a szakértők szerint.
A magyar áremelkedési ütem a hivatalos adat alapján is az egyik legnagyobb az Európai Unióban, ám ennél is kedvezőtlenebb a kép, ha a mélyben húzódó, alapvető inflációs folyamatokat nézzük. Amennyiben a hektikusan változó (és egyébként a hazai árszabályozás fő területének mondható) energia- és élelmiszerárakat kivesszük, akkor a "maginflációban" a magyar adat az EU-csúcstartó.
Jim Bianco piaci előrejelző szerint Washington erőfeszítései az infláció megfékezésére sikertelenek lesznek, különösen idén - írja a CNBC. Szerinte az e heti kulcsfontosságú inflációs adatok segítenek ezt bebizonyítani.
Németországban júliusban éves szinten lassult, havi összevetésben viszont gyorsult az infláció - közölte a német szövetségi statisztikai hivatal csütörtökön. Az éves index is csak látszólag jó, valójában a piaci szakértők ennél nagyobb csökkenésre számítottak, így az árindex kissé magasabb lett a várakozásoknál.
A tavaly őszi-téli és idei tavaszi hónapok után a piac már nem gondolja úgy, hogy a Fed alábecsüli az inflációs folyamatokat. A bizalom visszaszerzéséért a jegybank keményen megdolgozott a határozott kamatemelésekkel, a mennyiségi szigorítással, és a héja kommunikációval. Most ott tartunk, hogy a piac nagyon hasonló kamatpályát vár, mint amit a Fed sugall, ezért ha ma a várakozásoktól eltérő lépés jön, az ismét kibillentheti a piacokat - azaz mozgás jöhet a dollár árfolyamában és a kötvényhozamokban is. De mekkora az esély egy vártnál szigorúbb lépésre?
Amikor a fejlett világban tomboló inflációhoz keresünk történelmi analógiát, akkor negyven-ötven évet kell visszautaznunk az időben. Ez volt a hetvenes évek és a nyolcvanas évek elejének hírhedt amerikai inflációs-stagflációs időszaka. A mai írás azt vizsgálja, hogy mennyire mozgott együtt az infláció és a részvénypiacok alakulása ezen időszak alatt.
Romániában júniusban is gyorsult az éves inflációs ráta, elérte a 15,1 százalékot a májusban regisztrált 14,5 százalék után - közölte kedden a román országos statisztikai intézet.
A magyarországi infláció az európai uniós átlag feletti, de önmagában nem ez a legnagyobb probléma vele. Ennél sokkal figyelmeztetőbb, hogy ha az árszabályozás alá bevont termékeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor a hazai pénzromlási ütem a tagországok közül az egyik legnagyobb. Ez arra utal, hogy a magyar inflációnak vannak olyan erősítő tényezői, amelyek máshol nem, vagy csak kevésbé jellemzők. Mutatunk erről néhány ábrát.
Májusban 10,8 százalékkal emelkedtek, ezzel az éves rekord közelébe kerültek a nagykereskedelmi árak az Egyesült Államokban, ahol a gazdaságra egyre nagyobb inflációs nyomás nehezedik.
A kedden ismertetett előzetes májusi aktivitási jelzőszámok szerint tizenöt hónapja nem mért mélypontra lassult a brit gazdaság kilábalásának üteme, mindenekelőtt a kiugró infláció és az ukrajnai háborúból eredő geopolitikai bizonytalanságok által a keresletre gyakorolt nyomás miatt.
Írásomban nemzetközi összehasonlításokra is támaszkodva igyekszem továbbgondolni a hazai béralakulásról a Portfólión 2018-ban folytatott, és a közelmúltban új szempontokkal kiegészült eszmecserének egy eddig mellőzött vonatkozását: nemzetgazdasági szinten mennyivel nőhettek a nettó bérek? Áttekintésem a 2010 és 2019 közötti időszakot fedi le, az összehasonlításban pedig a másik három visegrádi ország szerepel. Cikksorozatom első részében rámutattam, hogy arra az egyszerűnek látszó kérdésre, hogy hogyan alakultak a hazai bérek a 2010-es években – két merőben ellentétes választ adható attól függően, hogy a bérekre vonatkozó adatforrások közül melyikre támaszkodunk. A második részben a fogalmi tisztázás után arról adok képet, hogy a 2010-es években Magyarországot a többi visegrádi országhoz viszonyítva mind a termelés és a termelékenység, mind pedig a különböző bérmutatók alakulását tekintve sajátos mintázat jellemezte. A nemzetközi összehasonlítás két hazai feszültségre hívja fel a figyelmet: egyrészt a termelékenység és a keresetstatisztika szerinti bérdinamika, másrészt ez utóbbi és a nemzeti számlák jelezte bérdinamika között a többi országban tapasztaltnál lényegesen nagyobb eltérés mutatkozik.
A vártnál magasabb, 8,5%-os áprilisi inflációról számolt be a KSH a héten. Ugyanakkor a hétköznapokban sokszor halljuk, hogy az emberek ennél is jóval magasabb áremelkedési ütemet érzékelnek. Ha a boltba mennek, biztosan igazuk van.